Messiások...

A kiállítás megnyitóján készült képen jól látható, hogy igen sokan voltak kiváncsiak a rendezvényre.

A történethez tartozik - és velem valahogy mindig ilyen forgatókönyv alapján következnek be az események - hogy három napja, este kaptam egy sms-t a legjobb barátnőmtől, hogy másnap idelátogat Debrecenbe, mert meg szertné nézni a Messiások... kiállítást a Modemben. Másnap szervezkedésbe fogtam, hogy szerét ejtsem találkozásunknak, és persze a kiállítás megtekintésének. Ami a forgatókönyv idekeverését illeti, nos az sms érkezésének napján beszéltünk róla a párommal, hogy nem lenne rossz megnézni, vagyis én kiváncsi volnék erre a kiállításra, és erre tessék itt van a lehetőség, mindjárt másnap...

Kora délután találkoztunk a Déri parkban, addigra Mari már megnézte a Munkácsy-trilógiát, mely minden egyes alkalommal valósággal katartikus élményben részesíti. Ez persze annak okán is következik be, hogy Pethes Mária művészeti érzékenysége igen magas fokon áll, hiszen őmaga 7 kötetes költőnő, aki együtt élt Péli Tamás festőművésszel 8 esztendeig, jelenleg pedig Kovács József Hontalan 17 kötetes költővel alkotnak bolodog párost, az agárdi AlkoTÓ-házban, amely nemcsak nekik, hanem egy állandó Péli-kiállításnak is otthont ad. Ha valaki szeretné megtekinteni ezt a kiállítást, vagy Mari verseiből egy kis ízelítőt kapni, akkor ezen a két linken elindulhat:

http://www.alkoto-haz.hu/
http://indafoto.hu/Pethes_Maria/peli_tamas_festmenyei_grafikai
De nézzük a Messiásokat...
Rögtön a bejáratnál, mint az, a nyitó képen is látszik Pauer Gyula szobra állt őrt, gyönyörű carrarai márványból. A szobor címe nemes egyszerűséggel, A torinói lepel szobra, mellette a falon a torinói lepel 'negatívja' című alkotást láthattuk.

Beljebb haladva csak kapkodtuk a fejünket olyan elemi erővel tört ránk a műalkotások különleges összhatása...

'A messiások, döbbenetes, szörnyű, rettenetes, undorító, gyomorforgató és hihetetlen', kb. ezekkel a szavakkal jellemezte a nagytöbbség a vendégkönyvben is, de tényleg így volt.

Egy ismertető így ír erről:

"A Messiások témája egy olyan kérdés, amely a romantika óta megkerülhetetlen a művészetben. Hogy megváltható-e a világ, arra sokan, sokféleképpen keresték már a választ, a megváltás lehetősége és ennek megjelenítése kétezer éve a művészet egyik legfontosabb kihívása. A XX. század azonban új megvilágításba helyezte a témát, s ezt a debreceni kiállítás is tükrözi.

A Messiások nem egy külföldi sztárkiállítás magyarországi adaptációja, hanem hazai szervezésben – de nemzetközi összefogással – létrejövő modern művészeti projekt. A kiállítás témája a messianizmus és a megváltás vallásos, illetőleg profán tapasztalata a nyugati kultúrában. A világ minden részéről kölcsönöznek munkákat a tárlatra – köztük olyan neves múzeumokból is, mint a párizsi Musée D’Orsay, az amerikai Andy Warhol Múzeum vagy a montreáli kortárs művészeti múzeum. Többek között Picasso, Kokoschka, Munch, Andy Warhol, Serrano, Bacon, Redon, Abramovic jelentős munkái érkeznek Debrecenbe több mint nyolcvan múzeumból, illetve gyűjtőtől. A nemzetközi kiválóságok mellett ugyanakkor a magyar képzőművészet meghatározó képviselőitől is izgalmas válogatás szerepel az anyagban Csontvárytól egészen Reigl Juditig. A messianizmus és a megváltás gondolatával foglalkozó modern és kortárs alkotásokat így együtt, ilyen átfogó, mindazonáltal számos értelmezési lehetőséget felkínáló kontextusban még sehol nem láthatta a közönség.

A kétéves szervezőmunka eredményeként egy egyedülállóan kiállítás áll össze a debreceni művészeti központ II. emeletén található, mintegy 1300 négyzetméter alapterületű kiállítóteremben."

A műalkotások különböző stációkban jelenítették meg Jézust, és a vele történteket. Igen széles, és gazdag tárházát láthattuk az ötleteknek. Többek között láthattunk Picasso, Dali, Chagall, Munch és Andy Warhol műveiből, de nézzünk néhány képet is közben...

Pablo Picasso: A matador és a meztelen nő



Keresd a nőt!

Nos meglehetősen sokan keresték... Egy külön terembe lépve Dariusz Gorczyca Camera Anatomica című sorozatában minden bizonnyal sokan meg is találták. A művész röntgenmetszeteivel a realitás és a tudás között kívánt köztes formát alkotni. A képek izgalmasak, ötletes az elrendezésük is. A modell, egy nő volt, akit a művész azért választott, mert a nőnek kellett megjelenítenie az életerőt... nos a különböző felvételeken ennek a nőnek egy-egy testrésze átvilágítva szerepelt, pl. a szíve, a petefészke, a combja, a fogai...

Ez a tárlat-részlet a Miféle test adatott nekünk? kérdéskört taglalta.

Ízelítő az előző ismertetőből:

"A test maga is bűnös, a test megváltása a remény tárgya – a XX. század második felében ez a keresztény elgondolás profán módon újraértelmeződött. Az emberi test új kultuszai jöttek létre a testedzéshez, a plasztikai sebészethez, sőt legújabban a klónozáshoz kapcsolódóan. Mindemellett ugyanakkor felsejlik a test gyötrése, megkínzása – a vallásos narratívától függetlenül is. A kiállításnak ez a része árnyaltan, az etikai és teológiai értelmezéseknek tág teret engedve mutatja be a test megváltásának lehetőségeit."

No, de haladjunk tovább...

A tárlat első harmadában az emberi testet, elsősorban a szenvedések különböző formáiban jelenítik meg a műalkotások. Először mozgóképeket láthattunk, az elsőn mindjárt hitetlen Tamás dugta ujjait Jézus feltárt sebébe, hogy megbizonyosodjon, valóban az ÚrJézus Krisztus jelent-e meg előttük. A következőn egy meztelen férfi állt, akit időközönként egy vödör jegesvízzel zúdítottak nyakon, ami nyilván elég kellemetlen, ha a szenvedés fogalmát nem is meríti ki teljes mértékben. A harmadikon Sigalit Landau Tövis hullahopp című videoinstallációja borzolta a kedélyeket. A hölgy ugyanis egy töviskarikát pörgetett a derekán, ennek következtében újabb és újabb sebeket szerezve az igencsak érzékeny testtájra.

Igazából valóban szabadon értelmezett művészi alkotásokat is láthattunk közöttük, mint például a fenti képen a háttérben látható, egy gázkamrához hasonlatos bádogdoboz, amibe be kellett menni - jó nem kellett, lehetett.

Ide belépve a rettenetes szagon kívül - mindössze három tároló volt, melyekben nagy valószínűséggel formalinban tartósított szervek kerültek bemutatásra. Nos az egyik egy preparált agy, a második gerincvelő lehetett, vagy a béltraktus egy részlete, a harmadik volt a legkétségesebb, Mari szerint tyúk, de nem volt se feje, se lába, se szárnya így a gyanús küllemű valami bármi lehetett...

De még a fémbunker előtt láthattunk néhány érdekességet, melyek mindegyike több ponton kapcsolódott az emberhez, konkrétabban az emberi szenvedéshez. Először is néhány igen különleges kisplasztikát Bartusz György, vagyis Juraj Bartusz szlovák szobrász és akcióművész Idő-Tér plasztikái közül.

Juraj Bartusz: Idő-Tér plasztika

(anyaga: alumínium)

Majd következett az a sokakat megbotránkoztató, s általuk művészeti értéket nem feltételező terem. A belépés előtt tábla figyelmeztetett mindekit, hogy szeméremsértő és provokatív művek láthatók itt. Mint például Günter Brus Szakítópróba című műve, mely ugyancsak a végletekre helyezi a hatás kiváltását. A videón egy férfi vékony damilokat fűz a testébe, majd addig húzza őket, míg ki nem buggyan a vére. Saját szemünkkel győződtünk meg, hogy a felhívás ellenére - melyben szerepelt, hogy 12 éven aluliaknak szülői felügyelettel sem ajánlott - nos ennek fittyet hányva egy anyuka egy kisgyerekkel a nyakában - lehetett talán két éves, úgyhogy jó tíz év hiányzott az ajánlott korhatárhoz - egy másikat maga után vonszolva nézte végig a borzalmas képeket, a kézen vezetett fiúcska is aligha érhette el az öt esztendőt, s mindenáron ki szeretett volna már menni, de anyukát valahogy vonzották a borzalmak. Róluk még lesz szó. A sorozat egyébként egy szétfeszített szájjal kezdődött különböző terpesztő alkalmatosságok tárták rendellenesen nagyra a férfi szájat, melyet szakáll és bajusz keretezett. Nos ilyen volt Herman Nitsch orgiaszínháza ötvözte a keresztény megváltás miszticizmusát a pogány termékenységi rítusok érzékiségével. Nitsch szerint egyébként a művészet feladata, hogy tabuk nélkül érzékeltesse a halált és az újjászületést. Az egész terem az emberi fájdalom és szenvedés bemutatásáról szólt igen hatásosan. A vér éppencsak hogy nem csorgott ki az alkotásokból. Láthattunk olyan boncolást, mely úgy valósult meg, hogy az áldozati állat tetemét rátették egy emberre, első pillantásra azt a hatást keltve, hogy egy embert boncolnak - élve.

Kilépve Nitsch borzalmai közül egy újabb videó vonta magára figyelmünket, a méltán híressé vált Marina Abramovic szerb performance művész produkciója. A művésznő előadásait megtisztulásként értelmezi, mint a kísérőszövegből megtudtuk, az előadás előtt megeszik egy kiló mézet és megiszik egy liter vörösbort, majd pengével ötágú csillagot metsz az alhasára és véresre korbácsolja magát. Ezek után felfekszik egy kereszt alakú jégtömbre, felülrő infravörös lámpa melegíti, hogy még jobban vérezzen.

Ezek után egy érdekes megvilágításba helyezett szobrot szemlélhettünk, nem volt nagy, kézbe fogható méretű, a fura az volt benne, hogy míg a karjai oldaltartásban voltak, és a tenyerei előre néztek, addig az árnyékán a tenyerek felfelé néztek, és az árnyéknak egyébként is rendellenesen nagy aurája volt... furcsa volt... Mari rögtön ki is próbálta, hogyha ő tartja ugyanúgy a tenyerét hogyan viselkedik az árnyék... ugyanúgy viselkedett, tehát a megvilágításból adódott a hatás. Ezek után következett az a fura valami, aminek sehogy sem tudtunk rájönni sem az értelmére, sem a témához való közére... olyan volt mintha egy ember részletét ábrázolta volna a törzsét és a lábait, de belülről ki volt vájva és az egész anyaga olyan volt, mintha zsákvászonból készült volna, és valami ragasztó, vagy hasonló által megkeményedett volna. A címe az volt, hogy Ketrecben, mert ez az egész alak egy fatákolmánynak nevezett ketrecszerűségben volt... no igen valójában a test is a lélek börtöne... Talán ezt akarta kifejezni a művész.

Nos a teljesség igénye nélkül következzen néhány alkotás a halál témaköréből, levezetendő a feszültséget, de csak azért, hogy újabb feszültségnek adja át majd helyét, hiszen ilyen volt az egész kiállítás, végig izgalomban tartotta a látogatót.

Edward Munch: A halottaságynál

Czigány Dezső: Gyermektemetés

Marlene Dumas: Hóferhérke és a következő generáció

Norbert Tadeusz: Szakrális tér

A teremből Dalí művei kísértek ki bennünket Andy Warhol Alvás című videójáig. Itt a felvezető úton, mely engem kifejezetten a Kálváriára emlékeztetett láthattuk a következő alkotást, mely ahogy közeledtünk hozzá úgy változott. Először csak egy kivehetetlen homályos folt volt, majd megpillanthattuk ezt a torz Mosolyt.

Mosoly

Dalí műveire visszatérve, az Isteni színjátékból láthattunk sajátos elképzeléseket, de erről kifejezőbben beszélnek a képek.

Purgatórium 21.

Pokol 15.

Purgatórium 31.

Pokol 34.

Purgatórium 22.

Pokol 13.

Purgatórium 1.

Paradicsom 29.

Dalí szegélyezte a Kálváriára levezetőt útját is, minden bizonnyal direkt. Volt egy kamra is, ahová ablakon keresztül lehetett betekinteni, itt zsinórról lecsüngő alakzatok voltak, leginkább csontvázak, a halál megjelenési formái, kaszás és nem kaszás változatban, az alkotás címe Árnyak volt, a megvilágítás adta itt is az árnya(é)ka(o)t, érdekes volt...

A halott ember terme... A már korábban is idézett ismertető, így ír róla.

"A kereszténységben a halál, az eredendő bűn büntetése. Alapvető kultúrformáló erő, amely hatással van az evilági társadalmi, erkölcsi rendre és tetten érhető a művészetben is. A mulandóság tudata az alkotó embert arra öszönzi, hogy olyan művet hozzon létre, amely túlmutat önnön végességén. A halál a modern ember metafizikai szenvedésének állandó viszonítási pontja, amiről mindazonáltal sokszor kényelmetlen gondolkodni. A kiállításon szereplő művek mindezt a megváltás szempontjából jelenítik meg."

Ahogy leérkeztünk a "Kálváriáról" szinte egyből Alina Szapocznikow alkotásába ütköztünk, a címe Alina temetése. Nem nagyon tudtuk kinézni az ábrázolt alakzatból mi is akar lenni. A színei piszkos kék és fossárga összefolyatott keveredése, az anyaga és a formája meghatározhatatlan, leginkább valamiféle masszára emlékeztetett. De nem sokáig tudtunk ezen elmélázni, mert a döbbenet késeként hasított belénk Andres Serrano Hullaház-sorozata. A halál szinte minden elképzelhető módja tekintett ránk a fotókról, hogy csak néhányat említsek: Gyilkosság, Altató-túladagolás, Vízbe fulladás, Égés, Halálra égés - ennél a képnél a tetem nyakában egy csavar volt beleégve, és más egyéb apró tárgyat is fel lehetett fedezni - Szívinfarktus, Ismeretlen halálok, Többszörös késelés. Ezek a fotók mindegyike döbbenetes hatást váltott ki.

Andres Serrano Hullaház-sorozat

Lazításképpen ismét nézzünk néhány képet...

Johannes Grützke Ádám és Éva című festménye

Odilon Redon: Krisztus a kereszten

Georges Rouault: Keresztre feszítés

Következett A történelem ígérete...

"Az itt szereplő művek témája a társadalmi megváltással kecsegtető eszmerendszerek, a politikai ideológiák mögé bújó társadalmi igazságtalanságok és a diktatúrák politikai vezetői – a hamis messiások. A kiállított művek a modern nyugati történelemnek ezeket a hamis messiásait, a társadalom felügyeletének mechanizmusait, de a feldolgozhatatlan, évtizedeken át ható traumákat is megjelenítik. A látogatónak azzal kell szembesülnie, hogy a hagyományos utópikus ígéretek megváltozott formában ma is jelen vannak az életünkben."

Volker Stelzmann: Keresztlevétel

Hitler alakja több alkotáson is szerepelt, de láthattuk George Bush-t, Lech Walesát, Lenint, Putyint, Gorbacsovot és még sok más politikai személyiséget. Walesa megjelenítése nagyon hatásosra sikeredett, egy külön szobát kapott, Lech Walesa emlékszoba volt az alkotás címe is, és ott térdelt egy emberalak, aki térdeltében is volt akkor, mint egy átlag ember, egy zöld jelképes szobába kémelt be.

A nyugati világ alapsémája, hogy egy szűk elit tömegeket hoz gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe. Az emberek jelentős része kénytelen társadalmi igazságtalanságokat és sérelmeket elszenvedni. Ám időnként jön egy karizmatikus politikus, aki megoldást kínál a problémákra, utat mutat a méltánytalanságok világából az igazságos világba. Néhányan közülük jóhiszemű, romantikus lelkületű, tiszta erkölcsű emberek voltak. De többségük könyörtelen diktátor, akik a „szent cél” érdekében mindent és mindenkit képesek voltak feláldozni. Az általuk képviselt ideológiákban sorra felbukkannak a messianizmus jellemző tézisei. Ezek okozták a XX. század legnagyobb tragédiáit.

A terem közepén magasodott Szervátiusz Tibor négyméteres, a Tüzes trón címet viselő alkotása, félelmetes volt. Érdekes módon az Alien filmek elsőrészében látott idegen űrhajós alakját idézte föl bennem, talán méretei miatt.

Szervátiusz Tibor: Tüzes trón

(a kép 'csak' a szobor fejét ábrázolja)

A falakon Derkovits Gyula Dózsa-sorozata fametszetben. Némi ízelítő ebből is.

A kaszafenő paraszt

Felkelő paraszt

Dózsa a tüzes trónon



Leveretés

A történelem ígérete részből a borzalom folyosója vezetett ki, legalábbis így érzékeltük. Az alkotás címe: Az ivócsarnok. Egy elég hosszú sötét folyosón kellett végig haladnunk, melyen az egyetlen fényforrást a térdelő alakok feje szolgáltatta. Férfi és nőalakok voltak, fejükön régi búvársisakhoz hasonlatos fejfedő, melytől nem látszott az arcuk - nyilván nem is volt nekik - valamennyien pizsamát viseltek, ezek közül a csíkosak engem auschwitzi haláltáborok lakóinak öltözékére emlékeztetett. Minden alak vastag - szintén a búvárok kesztyűjére emlékeztető - kesztyűt viselt, melyben serleget tartott, mintha innának. Bennem pedig felmerült a gondolat: "Múljék el tőlem a keserű pohár."

Ezt követően el is érkeztünk a kiálítás szerkezetét tekintve utolsónak megjelölt részhez, mely a Megváltás keresztje címet viselte.

Sokat idézett ismertetőnk így ír róla.

"A Megtestesült, majd Megfeszített Fiú története nem csak a vallásos emberek számára fontos: Krisztus nélkül az elmúlt kétezer év történelme értelmetlen s így értelmezhetetlen lenne. Ugyanakkor Jézus a XX. században a popkultúra ikonja is lett, nemegyszer közhelyes, lapos értelmezések eredményeképpen. A kiállításon látható remekművek a sematikus ábrázolásokkal szemben Jézus tanúságtételének eredetiségét és egyetemességét mutatják be úgy, hogy a nem hívő látogatóknak is lehetőséget kínáljanak az őszinte szembesülésre."

A művek többsége a Messiás életének utolsó, üdvtörténeti szempontból legfontosabb óráit dolgozta fel, így lehetőséget adott a látogatónak, hogy szembesüljenek a mérhetetlen szenvedéssel és az áldozathozatal jelentőségével. Andres Serrano Merülése megosztotta a vallásos közönséget: egyesek a mű betiltását követelték, mások dicsérték az alkotó bátorságát. Megmutatta, a XX. század végére miképpen szennyeztük be a hagyományos keresztény értékeket.

Eric Jill alkotása

Tövisből kirakott Jézus

A következő alkotásoknál nagyban szerepet játszott az emberi kreativítás. A fenti képen egy tövisekből kirakott Jézust láthatunk, ez nagyon tetszett. Ám volt itt szalmából, gyufából kirakott messiás-ábrázolás, és láthattunk két "Csináld magad!" alkotást is, melyekben egy Krisztus-corpus, három szög, egy fakereszt és egy kalapács próbált művészi értéket szerezni magának.

Zárásként A Hírhozó című alkotás következett ez is egy külön terem volt, melynek bejáratánál ismételten a korábban már említett kisgyermekes anyukába botlottunk, aki bevonult ide a két kicsivel, és Mari szerint soha többé nem is jött ki. Nos, persze nyilván kijöttek onnan, mi viszont nem mentünk be, mert már a szobába való bejutás is oly rémisztő volt a fekete falakkal gyéren világító egyetlen fényforrással, hogy letettünk róla. Igaz én háromszor is elindultam befelé, ám Marit semmiféle fondorlattal nem lehetett oda becsalni, így én is inkább kívül maradtam. Egy darabig még elgyönyörködtünk az itt őrt álló szárnyasoltár angyalmintáiban, aztán elindultunk kifelé.

Vegyes érzelmekkel, mert a legjellemzőbb fogalmak a kiállításra mégiscsak a rettenetes, megdöbbentő, megbotránkoztató, szörnyű, gyomorforgató, hihetetlen meghatározások maradtak. Az összeállítás a teljesség igénye nélkül készült, és senkit sem szeretnék befolyásolni, hogy megtekintse-e, avagy sem, azt hiszem, akinek meg kell ezt néznie, az minden bizonnyal meg fogja tenni.

A legmélyebb tapasztalatom mégis az,hogy ez a tárlat igencsak elgondolkodtató, és nagyon széleskörből merített. A látottak befogadása, avagy feldolgozása már csakis rajtunk múlik.

A kiállításon szereplő művészek

Abakanowicz, Magdalena – Abramovic, Marina – Aitchison, Craigie – Althoff, Kai – Anna Margit – Appelt , Dieter – Bacon, Francis – Bak Imre – Bálint Endre – Bartusz, Juraj – Baselitz, Georg – Batthyány Gyula – Beöthy István – Berény Róbert – Berszán Zsolt – Blue Noses – Boltanski, Christian – Bortnyik Sándor – Brömse, August – Brus, Günter – Bukta Imre – Čarný, Ladislav – Chagall, Marc – Chochola, Václav – Czigány Dezső – Czwartos, Ignacy – Czóbel Béla – Csontváry Kosztka Tivadar – Dalí, Salvador – Deim Pál – Delvoye, Wim – Derkovits Gyula – Dumas, Marlene – Féner Tamás – Filla, Emil – Frohner, Adolf – Gémes Péter – Get-Stankiewicz, Eugeniusz – Gill, Eric – Gorczyca, Dariusz – Gordon, Douglas – Grützke, Johannes – Gulácsy Lajos – Hantaï Simon – Haring, Keith – Heisig, Bernhard – Hirst, Damien – Immendorf, Jörg – Jaschik Álmos – Jaszusch, Anton – Kertész, André – Kicsiny Balázs – Klaman, Grzegorz – Kmentova, Eva – Kmetty János – Kokoschka, Oskar – Konarski, Marian – Korniss Dezső – Kulik, Zofia – Landau, Sigalit – Mapplethorpe, Robert – Margolles, Theresa – Mátrai Erik – Miró, Joan – Modzelewski, Jarosław – Moholy-Nagy László – Muehl, Otto – Munch, Edvard – Munkácsy Márton – Munkácsy Mihály – Neel, Alice – Nitsch, Hermann – Ország Lili – Paciurea, Dimitrie – Palsa, Kalervo – Pauer Gyula – Penny, Evan – Picasso, Pablo – Pogăcean, Cristi – Procházka, Antonín – Quinn, Marc – Radvan, Alexandru – Rainer, Arnulf – Ray, Man – Redon, Odilon – Reigl Judit – Rodin, August – Rouault, Georges – Sadovská, Dorota – Saudek, Jan – Schaár Erzsébet – Schwarzkogler, Rudolf – Serrano, Andres – Sherman, Cindy – Sikora, Rudolf – Sikorski, Mirosław – Skála, František – Sobocki, Leszek – Spero, Nancy – Stankovski, Aleksandar – Stelzmann, Volker – Stork, Frederic – Surůvka, Jiří – Sutherland, Graham – Szalay Lajos – Szapocznikow, Alina – Szervátiusz Tibor – Tadeusz, Norbert – Tamayo, Rufino – Tàpies, Antoni – Tara, Sorin – Tonitza, Nicolae – Tóth Menyhért – Tübke, Werner – Uitz Béla – Vajda Lajos – Várnai Gyula – Vaszary János – Viola, Bill – Warhol, Andy – Weight, Carel – Wróblewski, Andrzej