Nos a nagy elhatározások, úgy mint naplóírás itt, bizony váratott kissé magára. Nem is határozok el semmit ezzel kapcsolatban, nem valószínű, hogy rendszeressé tudom ezt tenni. Viszont indőnként úgy érzem írnom kell minden különösebb apropó nélkül. Sőt ez a spontanitás a dolog nagyszerűsége. Az idő, mint tényező nagy szerepet játszik minden elhatározásban, így ebben is. Korunk meglehetősen időhiányos, de ez is relatív...
Ezeket a sorokat és az egész oldalt abszolút politika mentesnek szánom, de mégsem függetleníthetem magam a jelenlegi helyzettől. Egyáltalán nem nézek híreket, mármint tv-t, igaz a netről tájékozódom etekintetben. Ettől függetlenül elkeserít kishazánk sorsa...
Egyelőre nem lehet látni mi lesz ebből az egész káoszból, nagy valószínűséggel rend sosem.
A címnek választott mondás kapcsán elgondolkodtam milyen csodálatos a nyelvünk, ezt az örökségünket vajon mikor fogják kiárusítani "bölcs vezetőink"? Mert ebben az országban minden elad(6)ó. Természeti kincseink mellett áruba bocsátanak olyan emberi értékeket, mint tisztelet, becsület, emberség...
Pedig magyarnak lenni valami felemelő érzés, de nekünk elsősorban nemcsak magyarnak kellene lennünk, hanem EMBERNEK! Olyan csodálatos nép a miénk, olyan türelmes és becsületes, akkor hogyan távolodhattunk el ennyire az ÚTTÓL? Nem értem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése